Mondatvégi partikulákkal két iterációban találkoztunk eddig, méghozzá kijelentő mondatok és kérdések végén. A lehetőségek tárháza végtelen, kiváltképp, hogy a kínai nyelv hajlamos ugyanazokat a partikulákat újra és újra felhasználni, és mindig egy kicsit más színezetet kölcsönözni velük a mondatainak.
Sürgető hangulat
Vagy már-már felszólításnak is tekinthető. Felkiáltó jelre viszont ne számítsunk, csak ha rettentő sürgős a feladat végrehajtása. 出去啊。 Chūqu a. “Nosza eredj/eredjünk ki.” 你们可别误会啊。Nĭmen kĕ bié wùhuì a. “Nehogy már félreértsétek!”
Ugyanúgy, mint ahogy a kérdések végéről is elhagyható az 啊, itt sem vétünk nagyot, ha lemarad, csak nélküle egy kicsit ridegebb és szárazabb lesz a felszólítás.
Ugyanaz, mint az 啊, csak még egy leheletnyivel határozottabb utasítást takar, esetleg egy olyan javaslatot, aminél lehet, hogy valójában nem is annyira kíváncsiak a véleményünkre. 走吧。Zŏu ba. “Induljunk.” 你来吧。Nĭ lái ba. “Te jössz/te csináld.” Itt is, a mondatvégi 吧 nélkül ugyanúgy működik a felszólítás, csak egy árnyalatnyit bunkóbb határozottabb, mint ha ott figyel a mondat végén. 走。 Zŏu. “Uzsgyi.” 你来。Nĭ lái. “Na pattanj.”
Érzelmes sóhajtás hangulat
Erről mindig a bölcsész tantárgy generátor jut eszembe, ami egyszer kidobta nekem a “Bevezetés az elmélet alapjaiba” tantárgyat. Azért fakadtam csak sírva (a nevetéstől), mert az azt megelőző félévben teljesítettem két kreditért.
呀 és 啊 esetében kivételesen semmi különbség nincs, csak az utolsó szótag végződése dönt. Magánhangzó esetén 呀-t, mássalhangzó esetén 啊-t illeszthetünk a “Hú, nahát!” mondatunk végére.
雪好大呀！Xuĕ hăo dà ya! “Mekkora hó van!” 他跑得真快呀！Tā păo de zhēn kuài a! “Hú, de gyorsan fut!”
Mondatvégi 啊 és 呀 nélkül is pontosan ugyanannyi milliméter csapadék esett és Béla is pontosan ugyanannyi testhosszal vezet, csak mi nem jelezzük, hogy ez a jelenség bármilyen mértékben kibillentett volna minket a lelki egyensúlyból.
És végezetül hadd lépjen színre ötödszörre is a 吧, mert még mindig nem futottunk ki a különböző funkcióiból. Tagmondatok végén találkozhatunk vele, amikor minden lehetőséget kimerítettünk, és egyik rosszabbnak tűnik, mint a másik.
不去吧，不好意思，去吧，自己不高兴。 Bú qù ba, bù hăo yìsi, qù ba, zìjĭ bù gāoxìng. “Ha nem megyek, kellemetlenül érezném magam [a többiek miatt, akik számítanak rám], ha meg elmegyek, én fogom magam rosszul érezni [mert semmi kedvem elmenni].” STORY OF MY LIFE
买一个吧，太贵，自己做吧，太难看了。Măi ba, tài guì le, zìjĭ zuò ba, tài nánkàn le. “Venni túl drága, ha meg én csinálom, túl ronda lesz.”
Ezzel végképp kimerültünk érzelmileg. Legközelebb egy kicsit mással fogunk foglalkozni. 🙂
Mondatvégi partikulákkal már elkezdtünk barátkozni az előző bejegyzésben is, de a kijelentő mondatokon túl még nagyon sok alkalommal segítenek nekünk – és a kínai beszélgetőpartnerek jobbára nem kimondottan érzelmileg kifejező arcjátéka mellett komoly nyelvi támpontokat nyújtanak a szituáció értelmezéséhez.
Lássuk csak, mondatvégi makkantásokkal milyen irányba lehet még terelni a hangulatot:
Kérdő hangulat
Egészen biztos, hogy az első kínai óránk első tizenöt percében azonnal előkerül. A tankönyvünk jobb híján odabiggyeszi mellé angolul a szószedetbe, hogy modal particle, majd elégedetten hátradől, hogy innentől rajtunk a sor. A modális azt jelenti, hogy mondatvégi, a partikula pedig egy olyan kategória, amibe azok a szavak tartoznak, amik önmagukban nem alkothatnak választ egy kérdésre. Erre egyébként a magyarban is sok példa van, mint például az “ám” Siess ám!, “bár” Bár jönne már! vagy a “csak” Csak tizenöt percet késtem. Szóval ha valaki a “Miért nem jöttél időben?” kérdésre “Csak.”-kal válaszol, nyugodtan vágjuk tarkón és kérdőjelezzük meg a magyar érettségi osztályzatát. …megint elkalandoztak a gondolataim.
A sima kijelentő mondat végére illesztett 吗 kérdőpartikulával eldöntendő kérdést tudunk varázsolni az eredeti felvetésből. Bármely melléknévi-, igei- és névszói állítmányos mondathoz, valamint topik-kommentes mondathoz szabadon használható. 天气好吗？Tiānqì hăo ma? “Jó az idő?” 你也去吗？Nĭ yĕ qù ma? “Te is mész?” 今天星期日吗？Jīntiān xīngqīrì ma? “Ma vasárnap van?” 你工作忙吗？Nĭ gōngzuò máng ma? “Elfoglalt vagy a munkában?”
Ha esetleg elbizonytalanodnánk, hogy hogyan tudunk ezekre a kérdésekre kétsébeesett, heves, néma bólogatás helyett választékosan felelni, van néhány ötletem.
Szegény nem kap túl nagy szerepet a kérdés végén, ugyanis csak kifejtős kérdések végén jelenik meg, pusztán azért, hogy ne legyen olyan hirtelen végük. Például: 你是谁啊？Nĭ shì shéi a? “Ki vagy?” 你们在哪儿啊？ Nĭmen zài năr a? “Merre vagytok?”
Természetesen a fenti két kérdés 啊 nélkül is pontosan ugyanezt jelenti, csak úgy egy kicsit karcos. Már-már “Te meg ki vagy? [És mit akarsz?]” kihívásnak értelmezhető.
Ha a mondat végén egy 呢 partikulába botlunk, a következő lehetőségeink vannak. Először is érdemes visszagondolni, hogy milyen kontextusban járunk, elhangzott-e valamilyen információ a korábbiakban. Ez kinézhet akár úgy, hogy a partner feldobott egy témát, majd elliptikusan rákérdez, hogy ránk is igaz-e: 我累了，你呢？Wŏ lèi le, nĭ ne? “Én már eléggé fáradok, hát te?” Vagy a saját eredeti kérdését kiegészítendő mintegy hozzácsatol egy “rá is igaz?” második kérdést az interjúhoz: 这是你朋友吗？她呢？ Zhè shì nĭ péngyou ma? Tā ne? “Ez itt a pajtid? És ő?”
A 呢-vel alkotott kérdéseknek még egy alfaja van, méghozzá mikor kontextus nélkül – tehát nem visszakérdezve – érdeklődnek valaminek a hollétéről. Amolyan “Hol van? Mi történt vele?” hangulatú faggatózást jelöl. 我的三明治呢？ Wŏ de sānmíngzhì ne? “Hol a szendvicsem? [Ki evett a tányérkámból?]” Béla呢？ “Hát a Béla? [Hogyhogy még nincs itt?]”
Kérdés végén is előkerülhet, nem csak a “jól van, meggyőztél” kijelentő mondatokban, mint ahogy az korábban előkerült. A 吧-val feltett eldöntendő kérdés is teljes értékű eldöntendő kérdésnek számít, annyi plusz érzelmi töltettel, hogy most egy prekoncepciójában kell megerősítenünk a tárgyaló felet. Ugye igazam van? 你是俄罗斯人吧？ Nĭ shì Éluósīrén ba? “Orosz vagy, nem? [Észak-Kínában vagyunk, és te feltűnően nem vagy kínai, nem látom, milyen opcióink vannak még.]” Illetve az ártatlan 你累了吗？ Nĭ lèi le ma? “Elfáradtál?” helyett 你累了吧？ Nĭ lèi le ba? “Ugye már nagyon fáradt vagy? [Elég leharcoltnak tűnsz.]”
Kifejtős kérdés végén a 来着-vel a beszélgetőpartner egy picit tompítani próbálja, hogy tapló módon sikerült elfelejtenie, amit korábban már a tudomására hoztunk. Ettől az aranyos, vigyorgósan fejvakarós partikulától egy “jaj, hogy is volt” hangulat burkolja be a kérdést. 你刚才说什么来着？ Nĭ gāngcái shuō shénme láizhe? “Bocsi, mit is mondtál az előbb? [Izé, éppen nem annyira figyeltem.]” 他叫什么来着？ Tā jiào shénme láizhe? “Hogy is hívják? [Rémlik az arca, biztosan találkozunk már, de baromira nem hagyott bennem mély nyomot.]”
还有什么来着？ Hái yŏu shénme láizhe? “Várjunk csak, mintha lett volna még valami, nem?”
A kínai mondatokban igen szaporán pörögnek az információk.
Tekintve, hogy a szavak legnagyobb része egyszótagú, és kezdetben a mi gyakorlatlan botfülünknek nem sok plusz segítséget nyújtanak a tónusok, azt javaslom, úgy kapaszkodjunk az összes hangba, ami a kínai beszélgetőpartner irányából jön, mintha az életünk múlna rajta. Hátrányos helyzetünket tetézi, hogy többnyire a beszélgetés hangerejéből sem következtethetünk a túloldal hangulatára, kiváltképp, hogy a kínaiak mindig kiabálnak.
Illetve Északkelet-Kínában, ahol én sokáig éltem és figyelgettem, mi történik körülöttem, két érzelmi fokozatra lehetett számítani a kínai féltől, méghozzá “kiabálás + hahotázás”, valamint “kiabálás + felénk lendülő ököl”.
Figyelmünk egészen addig nem lankadhat, amíg az utolsó mondatvégi partikula el nem hal az ellenfél ajkán. Tudniillik előfordul, hogy ekkor derül csak ki, az imént kérdést szegeztek nekünk, és azt várják, hogy mi is bekapcsolódjunk az ordibálásba eszmecserébe. Vegyük hát sorra, hogy milyen végszóra milyen reakcióval kell színpadra ugranunk.
Ténymegállapító hangulat
Ezek azok a mondatvégi partikulák, amik így nagyon élesen definiálhatóan sokat tényleg nem tesznek hozzá a kijelentő mondat tartalmához. Magyarul, ha felmerül a kérdés, hogy van-e különbség partikulával vagy anélkül, a válasz az, hogy a mondat jelentése nem változik, csak a hangulata. Például:
Ne lepődjünk meg, szegény 的 is azon kínai írásjegyek népes táborába tartozik, amivel minden mondatban találkozunk, és mindig éppen mást jelent. Tekintsünk el egy pillanatra a jelzős szerkezetektől és a 是……的 mondattípustól, és nézzük meg a következő mondatot: 好的。 Hăo de. “Oké, rendben van.” 我会来的。Wŏ huì lái de. “Bizony jönni fogok.” 他一定喜欢的。Tā yídìng xĭhuan de. “Tutira tetszik majd neki.” A 的 egyfajta bizonyosságot jelöl a mondat végén.
A 吧 esetében magán a partikulán túl még egy turpisságra kell figyelmesnek lenni, méghozzá, hogy őt magát mi követi. Nyomtatott szövegben ez pont vagy kérdőjel lehet, beszélgetésben pedig “az imént döntést hoztunk” arckifejezés, vagy felvont szemöldökök és kérdő tekintetek. Ez utóbbinál rajtunk a sor, erre mindjárt visszatérünk. Kijelentő mondatban a 吧 végződés egyfajta rábólintó, helyeslő hangulatot kölcsönöz a mondatunknak. 好吧。Hăo ba. “Hát jó, nem bánom.” 这样吧。 Zhèyàng ba. “Legyen így.”
Ajjaj… Erre a mumusra visszatérünk még bővebben, mert többféle funkciója is lehet a mondat végén – és az igei 了 partikulát most itt még csak meg se említsük -, mindenesetre első körben maradjunk a hangulatnál. Erre lehet a legkevésbé egzakt nyelvtani magyarázatot adni, mindenesetre olyan mondatok végén bukkanhat fel, ahol a beszélő úgy érzi, valami olyan helyzet alakult ki, vagy olyan változás állt be, amit érdemes összefoglalni, kommentelni, esetleg ennek kapcsán új cselekvésre invitálni a beszélgetőpartnert. Például: 好了。Hăo le. “Jó lesz/elég lesz.” 天黑了。Tiān hēi le. “Besötétedett.” 起床了！ Qĭ chuáng le! “Na, kelj fel!” 算了。Suàn le. “Mindegy, hagyjuk.”
Az 啊 egyetértést, helyeselést közvetít a mondat végére biggyesztve. Tisztában vagyok vele, hogy ezek magyarul szinonimái a 吧-nál felsorolt funkcióknak, és majdnem biztos vagyok benne, hogy ezeket a nüanszokat szavak helyett könnyebb lenne lefesteni vagy zenében megírni, de nagyon igyekszem. A 吧 inkább viszi el abba az irányba a hangulatot, hogy “rendben, meggyőztél, döntsünk így”, míg a mondatvégi 啊-nál egy “hiszen tényleg úgy van, nem vitatom” érzelemmel dolgozunk. Például: 好啊。 Hăo a. “Annyira egyetértek, hogy ha nem te mondtad volna ki az imént, akkor én javasoltam volna ugyanezt, ugyanígy.”
Ne zavarjon meg, hogy kiejtésben teljesen megegyezik a mondatvégi 吗 ma kérdőpartikulával, ez itt most a 嘛 a mondatvégi “Captain Obvious ” partikula. Kifejezi, hogy valami teljesen egyértelmű, és nem is lehetne másképp, és nem értik, hogy mi a fennakadás tárgya. Például a barátunk vasárnap délután is a munkahelyén írogatja a riportokat, mi meg megkérdezzük, hogy miért tesz valaki ilyet magával: 我是中国人嘛。Wŏ shì Zhōngguórén ma. “Hát kínai vagyok.” [Itt ez a rengeteg szabadidő vasárnap, hát nem pont kapóra jön, hogy munkával töltsem ki? Most unatkozzak inkább otthon?]
Hasonlóan a 嘛-hoz, valami nagyon egyértelmű, feltűnően kézenfekvő jelenségre mutat, ugyanakkor a 嘛-tól eltérően inkább csak megerősítjük az egyértelműt, mint valamilyen halvány ellentmondást (vasárnap dolgozni… hehh, LOL) oldunk fel vele. 不同意就不同意呗。Bù tóngyì jiù bù tóngyì bei. “Nem muszáj egyetérteni [duzzogjál nyugodtan].” 她们俩是姐妹呗。 Tāmen liă shì jiĕmèi bei. “Hiszen ők nővérek [vagyis bizonyára megfelelnek minden lánytestvérekről kialakult sztereotípiának].”
Még egy lehetőségünk van valamilyen egyértelmű dologról kijelenteni, hogy ez bizony tényleg így van, illetve ezért van, mégpedig a 着呢-vel. Ez most itt megint nem aspektus partikula lesz, hanem a mondat végén nyomatékosítjuk, hogy de mennyire, hogy úgy van. 外边热闹着呢。 Wàibian rènao zhe ne. “Kint aztán elég nagy zaj van.” [Ez a 热闹 rènao a kínai értelemben vett pozitív zaj, szóval pusztító tömeg, ordibálás, harsogó zene több különböző hangforrásból, émelyítően tömény kajaszag és petárdák durrogtatása.] 他画得可像着呢。 Tā huà de kĕ xiàng zhe ne. “Milyen élethűen fest!” 他们厉害着呢。 Tāmen lìhai zhe ne. “Ők aztán elég jól tolják.”
Egy partikula és más semmi. …azért gyakran együtt áll egy 不过 bú guò “épp csak” vagy 只是 zhĭ shì “csak annyi, hogy” határozószóval, és a mondatunkba épp csak egy kis semmiség hangulatot lop. Pusztán erről van szó, semmi többről. De tényleg, engedjük el. 我只是开玩笑罢了。 Wŏ zhĭ shì kāi wánxiào bà le. “Csak vicceltem!” 我不过有点儿累罢了。 Wŏ bú guò yŏudiănr lèi bà le. “Épp csak annyi, hogy kicsit elfáradtam.” [Ebbe a mondatba nyelvtanilag nem lehet belekötni, de kínai ilyet nem mond. Esetleg a harcmezőn megtántorodva, három haslövéssel, vállán az eszméletlen bajtársával suhanhat át az agyán egy ilyen gondolat. A delírium miatt.]
我只不过是写了点儿评论罢了。 Wŏ zhĭ bú guò shì xiĕ le diănr pínglùn bà le. “Épp csak egy kis kommentárt írtam a fentiekhez. Nem kell komolyan venni.”
