Igen? Nem? …nemigen

Nem nagyon találkoztam még olyan kínai tankönyvvel, ahol a 不 bù “nem” ne legkésőbb a második leckében kerülne elő, illetve nem sokkal később számíthatunk rá, hogy felbukkan a 没 méi “nem, nincs, nem esett meg” is, de az igen általában elmarad.

Ez nem a tankönyvírók figyelmetlenségéből ered, hanem pusztán abból, hogy így egy-az-egyben “igen” szó nincs a kínaiban. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak heves, néma bólogatással tudnánk kifejezni, ha egyetértünk a nekünk szegezett feltételezéssel, viszont mielőtt bepötyögnénk a szótár appba, hogy yes, és lecövekelnénk az első találat mellett, vegyük sorra, mik a lehetőségeink.

A legtisztább opció, amitől a kínaitanár homlokán kisimulnak a ráncok:

Hagyományos eldöntendő kérdés? Sima ügy, keresek egy állítmányt a mondatban és mélyen a beszélgetőpartner szemébe nézve határozottan megismétlem.

Az óráimon én többnyire elvárom, hogy egész mondattal válaszoljunk a kérdésre, mert abból rögtön kiderül, hogy azért még nem igazán ül mélyen a helyes szórend, és slendriánkodni bőven ráérünk majd akkor, amikor már nagyon jól tudunk kínaiul. Azért egyszer-kétszer mindenki bepróbálkozik az “ahhaaa+bólogatás” válasszal is – felhívnám a figyelmet, hogy ezzel a mutatvánnyal a szóbeli nyelvvizsgánál már csak a való életben veszítünk több pontot.

….Jó, de csak van valami más lehetőség…

Ha ezt valamiért olyan száraznak, kevéskének érezzük, a válasz elé biggyeszthetünk egy 是啊 shì a-t. Viszont itt is érdemes ügyelni a gördülékenységre, amennyiben a kérdésben egyébként nem a 是 shì állt a fókuszban, akkor azért inkább maradjunk az eredeti állítmánynál.

Mennyivel jobb.

De figyi, itt a szótár azt írja…

Valóban, van még egy szó, amit időnként megpróbálunk igenként ellőni, viszont érdemes vele egy résen lenni. Ez pedig nem más, mint a 对 duì “úgy ám, helyes, igaz”, vagy a sugallatnyival hetykébb verziója, a 没错 méi cuò szó szerint: “nincs benne hiba”. Szóval a gond az, hogy a 对 technikailag nem jelent “igen”-t, sokkal inkább “helyesen értékelted a szituáció”-t.

A 对-ben az “igen”-hez képest tényleg rejlik egy “valóban úgy van” hangulat. Amennyire lehet, törekedjünk arra, hogy lehetőség szerint olyan helyzetekben használjuk csak, ahol a kérdező egy nagyon egyértelmű szituációból von le egy nagyon egyértelmű következtetést, mi pedig helyeslően rábólintunk, hogy ez tényleg így van.

Ha pandás sapkában, jobb kezünkben szibériai menyétszőr-ecsetünkkel házi feladatot írogatván, bal kezünkben kék porceláncsészéből puer teát hörpölve nekünk szegezik a kérdést, hogy 你学习汉语吗？”Kínaiul tanulsz?”, akkor nyugodtan válaszolhatjuk, hogy 对，我学习汉语 “De még mennyire!”. Hiszen minden jel arra mutat, hogy mi bizony tényleg kínaiul tanulunk. Ugyanezt alkalmaznám én is, ha valaki benyitna a tantermünkbe, és négy évadnyi Sherlock-kal a háta mögött felmérné, hogy én állok a legközelebb a whiteboardhoz, sőt, még filctoll is van a kezemben, és megkérdezné: 你是老师吗？”Tanár vagy?”

Parányit árnyaltabb a helyzet, ha a 你要喝咖啡吗？”Kérsz kávét?” kérdésre szeretnénk mindennemű előzmény nélkül 对 választ adni. Ha séta közben a Starbucks vicinitásába érve feltűnően lassulnak a lépteink, a kirakatüvegen keresztül hunyorogva próbáljuk kibetűzni, hogy hogyér’ mérik a Pumpkin Spice Iced Cold Foam Macchiato-t, majd tekintetünkkel végigsöprünk a helyiségen, hogy van-e szabad asztal – na, ha ebben a pillanatban teszik fel a fenti kérdést: “figyi, izé… szeretnél inni egy kávét?” akkor használjuk bátran, hogy 对，我要喝咖啡。”Valóban innék egy kávét.”Ugyanakkor, ha egy kora délutáni, random Excel-táblázat-hegesztő pillanatban a kollégánk megkocogtatja a vállunkat ugyanezzel a kérdéssel, akkor nagyon furcsán fog hatni a 对 válasz. Miből kellett volna leszűrnie, hogy éppenséggel szívesen megszakítanánk a harcot a függvényekkel? Ebben az esetben bőven elég lesz a 要 yào, esetleg 好吧 hăo ba vagy 行 xíng, ha implicit együtt kávézásról van szó.

Feltéve természetesen, hogy nem akarjuk durván passzív-agresszívre levinni a beszélgetést: Nahát, milyen helyesen vontad le a következtetést, Micikém! Nézd csak, hány óra is van? Ebéd után vagyunk? Azt hiszem, igen. Szoktam ilyenkor kávézni? Szoktam bizony. És várj csak, megittam már a délutáni kávémat? Lássuk csak, nem. Akkor szerinted vajon volna kedvem inni egy szájbavert kávét vagy sem? Jóllehet ez végképp nem az én szakterületem, de ha természetesnek vesszük, hogy magyarul is így kommunikálunk, akkor azért keressünk valamilyen meditálós lejátszási listát a Spotify-on.

Járjunk el körültekintően és takarékosan, mert ugyanennyire fura, ha teljesen ártatlan kérdés-felelet gyakorlás vagy társalgás során minden eldöntendő kérdésre rávágjuk, hogy 对.
Legyünk inkább kreatívak a válaszainkkal!

Az utolsó természetesen becsapós kérdés volt. Kínaiul ugyebár sosem válaszolunk igennel olyan kérdésre, hogy elégedettek vagyunk-e saját magunkkal. Egy helyes válasz van, mégpedig az, hogy továbbra is kitartóan törekszünk a fejlődés irányába.