Az elmúlt jó néhány évben nagyon sok embertől tanultam kínaiul – magyar és kínai tanáraimtól is nagyon sok segítséget és útmutatást kaptam, illetve időnként egy kis elnéző vállveregetést, amikor úgy éreztem, itt a vége, feladom. Ez utóbbi jóval többször fordult elő, mint amit be mernék vallani.
Aztán úgy hozta a sors, hogy pár évvel később átültem a tanári asztal túloldalára, és azóta én próbálom felébreszteni, illetve ébren tartani a tanítványaim kínai nyelv iránti lelkesedését. Általános iskolástól nyugdíjas korig, egyéni, vagy csoportos órán, akár céges tanfolyamon, a legkülönfélébb konstrukciókban nyílt lehetőségem személyesen találkozni nyelvtanulókkal, így rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem rajtuk keresztül a kínai nyelvtanulásról.
Viszont a személyes, élő együttműködésnek sajnos rendkívül szűk határokat szab a tér és az idő, amivel meg is érkeztünk az első megfontoláshoz, ami a Kínai Műhely létrejöttéhez vezetett. Egy közepesen alapos internetes utánanézés alapján az volt a benyomásom, hogy ha valaki úgy dönt, szeretne nekifogni a kínai nyelvtanulásnak, akkor valójában elég gyéren áll a lehetőségekkel. Ha ragaszkodunk az analóg nyelvtanuláshoz, méghozzá keresünk egy tanárt és kínai órákra járunk, akkor nagy előny, ha olyan általános- vagy középiskolába járunk, ahol választható a kínai mint idegennyelv. Nappali tagozatos hallgatóként is még viszonylag jó helyzetben vagyunk. Ám ha az iskola-körön már túlestünk, ráadásul mondjuk a bázisunk nem is Budapest, akkor végképp nehéz dolgunk lesz nyelviskolát vagy nyelvtanárt keríteni. Nagyjából ezen a ponton kerül elő a Google.
És meg is érkeztünk a második megfontoláshoz. Ha rákeresünk arra, hogy kínai tanulás (ad absurdum learning Chinese), akkor azt tapasztaljuk, hogy magyar nyelvű forráshoz nem nagyon tudunk hozzáférni, mert a találatok többnyire kínai ösztöndíjasok kalandblogjaira vezetnek, esetleg maximum egy-két vicces bejegyzésre valami kínai mondókáról. Angol nyelvű oldalakból és alkalmazásokból pedig ugyan rengeteg van, de ezek legnagyobb része valójában egy fancy szótár, amiben tematikusan vagy nyelvvizsga szintekre bontva kattintgathatjuk végig a szavakat, de mondatalkotásban különösebben nem sokat segítenek. Közép- és felsőfokhoz érve pedig pláne hatalmas rés tátong a piacon, úgy tűnik, ezek az alkalmazások még nem kerültek fejlesztésre.
A másik probléma pedig a hitelesség. A következő kijelentésemmel alighanem térden lövöm a saját oldalamat, de sajnos elég gyakran nyitok meg olyan, mindenféle válogatott kínai nyelvleckék bejegyzést, amitől kínai nyelvtanárként bevérzik a bal szemem. Ha semmilyen korábbi tapasztalatunk nincs a kínai nyelvről, akkor nem lesz támpontunk sem, mely alapján megítélhetnénk, megállja-e helyét az, amit olvastunk. Ebben az esetben azt javaslom, bármilyen szórakoztatóan is ír a blog szerzője, illetve bármilyen cuki is az alkalmazás pandás logója, ha nem szerepel rajta a Beijing University Press felirat, akkor kezeljük erős fenntartásokkal.
A Kínai Műhely tehát egy olyan oldal, ahol megkísérlem összegyűjteni az elmúlt öt év során szerzett tapaszalataimat, azokat a kérdéseket, amik újra és újra felmerülnek órán, és megpróbálni még egy fajta módon segítséget nyújtani, hogy a modern mandarin kínai nyelv időnként aránytalanul nagy nehézségeit meglépjük.