“Amúgy mivel foglalkozol?
Nyelvtanár vagyok egy nyelviskolában.
Aha… és mit tanítasz?
…kínait.
KÍÍÍÍNAIT!?“
Humántagozatos gimnázium után az ELTE Bölcsészkar kínai szakán próbáltam megtalálni önmagam, ebből az lett, hogy tényleg megtetszett a kínai, és meg sem álltam Kínáig. Két iterációban összesen két és fél évet éltem ott, sok-sok élményt, életbölcsességet, emléket, tapasztalatot, egy alkalommal akut ételmérgezést, illetve a végén még egy kínaitanár MA diplomát is szereztem.
Hazaköltözve a fejembe vettem, hogy márpedig Y generációs anomália leszek, és csak azért is a végzettségemnek megfelelő területen fogok dolgozni.
Ennek kicsit több mint öt éve, és még mindig tart. Sőt.